Vajon átmeneti állapot ez vagy tartós megoldás? Mikor vagy csupán független és hol kezdődik a magányosság? Biztos lehetsz benne, hogy nem egy rejtett félelem tart vissza a boldog párkapcsolattól? Teszteld magad! 

Mi történt veled?

Hányszor csalódtál már? Ja, hogy szinte mindig olyan párba botlasz, aki kihasznál, hűtlen, elhagy, stb.? Ezért választottad a mostani életformádat, ami szuper biztonságosnak tűnik? Esetleg – szintúgy védekezésül – legyártottál egy sablont a számodra ideális társról, és azt próbálod rá az utadba kerülőkre? De vajon mi az oka, hogy az „érzelmi szélhámosokat” vonzod be? Igen, létezik ilyen üzemmód. Mintha lenne benned egy robotpilóta, ami akaratod ellenére kormányoz. Azaz tudattalanul olyan üzeneteket küldesz magadról a nagyvilág felé, amelyek a megbízhatatlanokat szólítják meg.

Tudom, most szívesen megkérdeznéd tőlem: na de miért?

Kit nem tudtál elengedni?

Az egyik lehetséges ok, hogy valamelyik korábbi, esetleg az első párkapcsolatodhoz elvarratlan, eloldozatlan érzelmi szálak fűznek. Azért kerül csak olyan férfi/nő a közeledbe, akivel biztosan nem jöhet össze semmi komoly, mert hűségesen kitartasz. Az ideális, azaz hibátlan társat is ezért keresed a számodra megfelelő helyett. Az előbbi, vagyis az általad kikötött szempontok alapján tökéletes ugyanis nem létezik, így esélyed sincs elhagyni azt, akihez tudattalanul kötődsz.

Milyen mintát láttál?

Fontos természetesen az is, mi hozol magaddal otthonról. Milyen a viszonyulásod a szüleid párkapcsolatához, mennyire látod boldognak őket, mit kezdesz anyád női mintájával, és mennyire hat rád apád (lelki minőségről van szó= gyenge, erőszakos, sb.) férfisága. Ezernyi árnyalata lehet annak, pontosan mibe keveredtél bele, és mi hat rád a lelked legmélyén. Tőlük eltérően akarod-e mindenáron csinálni és tagadod az azonosságokat? Egy a lényeg: ideje lenne – nem hozzájuk viszonyulva – a saját utadat kiválasztanod.

Hogy állsz a gyerekvállalással?

Bizony ez is befolyásolhat. Rettegsz a szülővé válástól, nehogy olyan legyél, mint apád vagy anyád? Félsz a gyerekvesztéstől, avagy attól, hogy fogyatékos lesz a picid? Szeretnéd biztosan teljes családban felnevelni az utódodat, nehogy úgy járjon, mint te, aki szenvedtél az egyik szülőd elvesztése miatt? Bármilyen fogadalom, félelem legyen is a tudattalanodban, a védekezés legpraktikusabb eszköze a szingliség is lehet.

Összegezzünk: Élvezed, hogy egyedül dönthetsz a saját dolgaidról, a karrieredet is szabadon építheted, azaz nincs időd, energiád másra, mint a magad életére? Szeretsz reggelente egyedül ébredni, a saját tempódban készülődni, és este jó érzés arra hazaérni, hogy mindent pontosan úgy találsz a lakásban, ahogy hagytad? Soha nem zavar, hogy a hétvégéket és az ünnepnapokat olykor magadban kell töltened? Gyerek nélkül is boldognak éreznéd az életedet?

Négy igen esetén számodra valóban megfelelő az is, ha társ nélkül élsz.

Ám ha egyetlen kérdésre is nemmel válaszoltál, kezdd elölről a cikket. Az első négy kérdés rejti ugyanis, mi elől menekülsz az egyedülléttel.